elméleti háttér

Mi az a kalandterápia? - elméleti háttér

Szabó Gábor Timur

A Kalandterápia, az élménypedagógia pszichoterápiás alkalmazása igen fiatal diszciplina és az elmúlt néhány évtized, amely ennek a terápiás módszernek a múltját jelenti, nem volt elég ahhoz, hogy letisztuljanak a fogalmi meghatározások és azok tartalmai. Ez állandó és kitartó, de legfőképpen elhúzódó, gyakran érzelmekkel fűtött viták alapját képezi az ebben a műfajban dolgozó vagy/és az őket támadó gyakorló szakemberek között. Most néhány definíciós megközelítést mutatunk be (a teljes forrás letölthető itt): 

3.1 Scott Bandoroff és Sandy Newes (2004) definíciója

Scott Bandoroff és Sandy Newes (2004) szerint a Kalandterápiának (adventure therapy), - amit gyakran neveznek „Vadonterápiának (wilderness therapy), „Terápiás kalandnak (therapeutic adventure)”, „Kaland alapú terápiának (Adventure-based Therapy)”, „Vadon kalandterápiának (wilderness-adventure therapy)” és „Kaland alapú tanácsadásnak (adventure-based counseling)” is- legjobb rövid meghatározása egy olyan terápiás modalitás, amely a kaland tapasztalások (!) és aktivitások terápiás hozadékát kombinálja más, tradicionális terápiás megközelítések alkalmazásával".

 kettekep2.jpg

3.2 Scott Bandoroff és Sandy Newes (2004) a Kalandterápia céljairól

Érdekes még talán az is, hogy ugyanez a két szerző miként fogalmazza meg a Kalandterápia egymásbafonódó céljait és eredményeit. 1., Cél a kliensek én-tudatosságának általános emelése, ami aztán a viselkedéses következmények és lehetséges választások fokozott felismeréséhez vezet. 2., nő a felelősség mértéke mind a társak, mind saját maga iránt. 3., cél, hogy a kliensek egészségesebb megküzdési stratégiákat tanuljanak, amelyek aztán mengövekedett környezeti kontrollhoz(enviromental controll – javaslat: szociális működés) vezetnek. 4., cél, hogy a kliensek a siker megcáfolhatatlan bizonyítékait kapják, amely aztán kijavítja a negatív én-koncepcióikat és egy sokkal pozitívabb én-koncepcióhoz vezet. 5., cél, hogy a kliensek kreatív problémamegoldó, kommunikációs és együttműködési készségekre tegyenek szert. 6., cél, hogy az AT serkentse az individuális erősségek, gyengeségek és a saját határok realisztikusabb becslését. Végül ez a megemelkedett én-tudatosság jobb döntéshozatali képességhez vezet.[1][1]

 

3.3 Scott Bandoroff és Sandy Newes (2004) a Kalandterápia jellemzőiről

Bandoroff és Newes (2004) leírja a Kalandterápia jellemzőit, elsőként az AT formáit.

3.3.1., Összetett kezelési formák

Megkülönböztetnek I., Aktivitás alapú pszichoterápiát  (Activity-based psychoterapy), amelyet a legtöbb mentálhigiénével foglalkozó intézményben is, de egy városi parkban ugyanúgy le lehet bonyolítani, mint egy magaskötélpályán, vagy a természetben. A II., Vadon terápiát (Wilderness therapy), ebből két altípust, 1., Bázistábor, amikor egy központi tábor szolgál célul a programnak, tipikus Outward Bound Iskola koncepció, 2.,expedíció, ami pár naptól akár három hétig is eltarthat – ezen belül is két altípust – II./2./a: a program során végig jelenlevő terapeutával, II./2./b.: a programba időközönként kívülről bekapcsolódó terapeutával, és a III., Hosszú időtartamú, bentlakásos tábort (Long-term residential camping), ami több hónapos bentlakásos program, főleg viselkedésváltoztatás céljával, pl. fiatalkoró bűnelkövetőknél. A Kalandterápia jellemzőjeként sorolják még fel a csoportfókuszt(2.), a feldolgozás módját(3.), a multimodális alkalmazhatóságot(4.), az aktivitások szekvenciális szerkezetét(5.), az észlelt kockázattal(6.) való munkát és a szokatlan környezetet(7.), e kettő kapcsolatát(8.), választható kihívást(9.), a konkrét következményeket(10.), a célmeghatározást(11.), a bizalomépítést(12.), az örömöt(13.), a csúcsélményt(14.) és a terápiás kapcsolatot(15.). Nyilvánvaló, hogy ezek a jellemzők nem csupán a Kalandterápia kiváltságai, de megjelenésük ebben a felfogásban sajátos testet ölt.

3.3.2., Csoportfókusz

Az AT –bár néhány program egyéni pszichoterápiát is kínál- hagyományosan csoportmódszer. A tipikus csoportlétszám 6-14 fő, hasonló klinikai diagnózisokkal. Az AT legfőbb célcsoportja a serdülők és fiatal felnöttek. Az AT csoport pszichoterápiás sajátossága, hogy olyan kihívásokat állít a csaport elé, amelyeket csak szorosan együttműködve tudnak megoldani[2][2]. Másik sajátossága, hogy a kalandaktivitások természetéből fakadóan sokkal nehezebb nem résztvennik, passzivitásba vonulni. Erősen megjelenik a modell alapján történő tanulás (modeling) lehetősége, ami főleg deffenzív kliensek esetében lehet hatásos.

wt_ad_31.jpg

3.3.3., Feldolgozás

Nem csupán az aktivitásokban jelenik meg, azok inkább egy katalizátor szerepét töltik be a feldolgozásban, amely az aktivitások előtt, közben és után zajlik le és konkrét következményeket produkál az egyéni és csoportos cselekvésekhez. Ugyan az aktivitások egy része kitervelt, mégis az interakciók amelyek bennük, velük történnek, azok az itt és mostban érvényesek és ez kiváló lehetőséget teremt az itt és mostban releváns témák feldolgozásra. Sok más megközelítésekben is használatos eszközök mellett (pl. naplózás, idő, egyéni és csoportos technikák, stb.) a metafórikus feldolgozás mikéntje lehet sajátos az AT módszertanában. A metafórák kiválóan alkalmasak arra, hogy a kaland aktivitások során megszerzett tanulást és növekedést összekapcsolják a kliens hétköznapjaival, és megszerzett előnyök generalizációját segítsék. Fontos megjegyezni, hogy az AT nem a sziklamászásról és a természetben való túlélésről szól, hanem elsősorban arról, hogy a kliens kapcsolatot teremthessen olyan erőforrásaival, amelyek segíthetnek számára a hétköznapi falait ledönteni. A leghatékonyabb metafóra pedig az, amit a kliens a terapeuta segítségével saját maga talál.

3.3.4., Multimodális alkalmazhatóság

Az AT alkalmazható önálló terápiás kezelésként és kiegészítő kezelésként is. Talán a Vadonterápia (wilderness therapy) a legjobb példa az önálló alkalmazásra és az Aktivitás alapú terápia (activity-based therapy) egy bentlakásos pszichoterápiás intézetben lenne a legjobb példa a kiegészító alkalmazásra.

3.3.5., Szekvenciális szerkezet

Az AT kihívásai, amelyekkel a kliensek szembenéznek erősődő nehézségű szekvenciák. Az emelkedő nehézségű szekvenciák kezdeti sikereket nyújtanak, támogatják a képesség, a „meg tudom csinálni” érzését, miközben ellensúlyozzák a negatív önértékelést, a tanult tehetetlenséget[3][3] és a dependenciát. Ennek fontos terápiás szerepe van, hiszen az uralt kihívás egyértelmű és cáfolhatatlan bizonyítékkal szolgál a kliens számára a saját képességeit illetően. Persze a helytelen szekvenciaképzés kontraproduktív lehet és megerősítheti a kliens negatív hiteit. Úgyanígy a kizárólagos sikernél hasznosabb lehet egy egy kudarc, mert segít tematizálni a frusztrációt és az avval való megküzdést. Mint más csoportdinamikával dolgozó módszereknél, itt is kiemelt fontosságú, hogy a facilitátor (tanácsadó, terapeuta) helyesen ismerje fel, hogy a csoport éppen hol tart dinamikájában és ehhez illessze a szekvenciálást.


3.3.6., Észlelt kockázat

A kihívások, amelyekkel a programok során találkoznak a csoportok, gyakran veszélyesnek és leküzdhetetlennek tünnek. Valójában alacsony valós kockázatot[4][4] hordoznak magukban, de az észlelt kockázati szintjük magas. Kockázat alatt, nem csupán a fizikai kockázat, hanem az intra- és interperszonális kockázat értendő. Bár alapvető irányelv, hogy az AT programok alacsony fizikai kockázattal dolgozzanak, az érzelmi kockázat vállalására inkább bátorítanak. Az a tény, hogy az érzelmi kockázat sokkal szubjektívebb és sokkal nehezebb azt kontrollálni, amelletti érv, hogy a programok során klinikailag képzett szakemberek is jelen legyenek. Az észlelt kockázat alapvető szerepe, hogy egyensúlytalansági állapotot idézzen elő a kliensen belül, ezzel is döntési helyzetbe hozva őt (kongitív disszonancia)[5][5]. A kalanterápiás munkában az akadályok leküzdése végeredményben a saját félelmek leküzdése, ez kritikus fontosságú. A disszonancia enyhítése és a félelmek leküzdése felhívja a kliens figyelmét a régi és destruktív megoldások és az új és konstruktív megoldások létezésére. Amesberger(1998) szerint a „legjellemzőbb különbség a kaland-alapú pszichoterápia és a hagyományos pszichoterápia között, hogy kliens egy olyan realitásban létezik, amely sem nem ártalmatlan, sem nem tökéletesen biztonságos”(29.oldal). Érzelmi kockázat természetesen más terápiás megközelítések sajátja is, de az észlelt fizikai kockázat az AT sajátja.

3.3.7., Szokatlan környezet

Az AT másik fő jellemzője, hogy többnyire a kliens számára szokatlan környezetben történik, melynek jelentősége az, hogy egyensúlytalansági állapotot idézzen elő benne és ezáltal aktiválja annak alapvető inter- és intraperszonális folyamatait. A hipotézis az, hogy a kliensnek ekkor nincsenek megszokott megoldási sémái és a siker és egyensúly eléréséhez kénytelen új, ideális, egészségesebb viselkedéseket kipróbálni.   

3.3.8., Az észlelt kockázat és a szokatlan környezet kombinációja

Ennek a két tényezőnek a kombinációja megemeli az inter- és intraperszonális folyamtok aktiváiójának intenzitását. Emellett az AT szakirodalom abból indul ki, hogy az új viselkedéses választások egy olyan magas észlelt kockázattal járó feladat kipróbálása közben, melyről korábban a kliens úgy gondolta, nem képes azzal megküzdeni azt eredményezik, hogy a kliensek új fényben látják magukat. Egy ilyen folyamat alapvető célja a kliens számára, hogy felismerje a saját maga álltal vállalt határait. Ez a tudatosság emeli az önértékelést. Priest (1993) arra utal, hogy a résztvevők akkor képesek sikerességük esélyét befolyásolni egy kaland aktivitásban, ha tisztában vannak a döntésükben rejlő kockázattal és a saját, reális képességeikkel.

3.3.9., Választható kihívás

Ez az alapvető fogalom azt jelenti, hogy minden résztvevő, akármilyen indokkal dönthet úgy, nem kíván megküzdeni egy kihívással. Fontos felismerni, hogy a részvételt illető nemleges döntés nem egyértelműen negatív és sok terápiás haszna lehet. Úgy tűnik, hogy a választható kihívás vezethet az egyéni döntés erejének felismeréséhez, ami enyhítheti a tanult tehetetlenség hatásait (Groff & Datillo, 1998), ami hozzájárulhat a kliensek kontroll érzésének növekedéséhez és az eseményekkel kapcsolatos relisztikusabb kognitív attribúciók létrejöttéhez. Minthogy a tanult tehetetlenség a depresszió egyik legfőbb jellemzője is, jó ok lehet ez arra, hogy az AT terápiás lehetőségeit tovább kutassuk. Példaként egy esettanulmány részlete álljon itt (Schoel, 1988): „egy rövidtávú bentlakásos kezelésen lévő kliens (a Pennsylvaniai Kórház Intézetében), egy jogász, nagyon depresszív volt, tagadta a problémáit és semmiben nem akart résztvenni, fájó hátára panaszkodott, stb. kelletlenül tett mindent. Végül is részt vett néhány aktivitásban és az utolsó napon felment a magas kötélpályára és sikeresen megküzdött egy magas elem kihívásával. Visszajelezve a terapeutának azt mondta, úgy érezte, soha nem küzdött volna meg az akadállyal, ha erre buzdították volna. A fontos, hogy megkapta az erőt, hogy egyedül döntsön.”

3.3.10., Konkrét következmények

Az AT folyamatban alkalmazott aktivitások lehetővé teszik a kliens számára, hogy állandóan rendelkezésére álljanak konkrét pozítiv és negatív következmények a viselkedését illetően.  Az egyéni és a csoportos konkrét következményei a kliens viselkedésének minden csoportos eljárás sajátja, de a természetes kövekezmények egyedül az AT-re jellemzőek és azért igen hatékonyak, mert nem kötődnek semmilyen autoritásszemélyhez. Például, aki nem követi az egy expedíció kezdetén elhangzott csomagolási javaslatokat és az esőkabátot a csomagja mélyére teszi, az, amikor jön a zápor, kipakolás közben a csoportnak szánt száraz ételt is eláztatja. Nos ez következményekkel jár a csoporttagként való működésére. Ez természetes konzekvenciája annak, hogy nem hallgatott a csoportvezetőre és a zápor emlékeztette erre.  

3.3.11., Célmeghatározás

A célmeghatározás folyamata magában foglalja a kliensek programban való részvételi motivációinak feltérképezését és az ez alapján történő konzultációval támogatott egyéni probléma terület megjelölését. Itt történik a csoportcélok megteremtése is, amit gyakran egy „teljes értékű szerződéssel” tesznek meg. Ebben a szerződésben határozzák meg a csoportban elfogadható magatartásformákat. A szerződés támogatja azt, hogy az egész csoport dolgozzon mind az egyéni, mind a csoportos célok elérésén, szabályozza a szükséges biztonsági irányelveket és a szükséges visszajelzések adásának és kapásának rendjét. Ezek az irányelvek hivatottak gondoskodni a résztvevők pszichológiai és fizikai biztonságáról.  

3.3.12., Bizalomépítés

A bizalom, mint minden terápiás kapcsolatban az AT-ben is kiemelt fontossággal bír. A folyamat fokozódó mértékben építi és mélyíti az interperszonális kapcsolatokat, először alapfokú ismerkedéssel, de ahogy egyre mélyebbre hatol a folyamat, úgy kíván a kliensektől nagyobb fokú bevonódást és megnyílást. A fizikai bizalom az AT egyik sajátos jellemzője. A csoport fizikai bizalommal történő felruházása magával hozza az érzelmi bizalommal történő felruházást is. Miután az általános bizalmi szint elkezd növekedni, a csoport előbb utóbb eléri az autonómia egy magas fokát, ami a hosszantartó változás egyik legjobb előrejelzője.

3.3.13., Öröm

Az AT egyik további sajátossága lehet az örömteliség. A terápiát általában nem karakterizálják örömtelinek. Mégis az megemelkedett örömszint, megemelkedett figyelmi szintet is eredményez és néhány terápiás téma is veszít komolyságából. Ez nem jelenti azt, hogy a témát nem veszik komolyan, csupán azt, hogy egy kevéssé dierkt megközelítés csökkenti a kliens ellenállását a téma megvitatásával kapcsolatban és a gyakran került témák megvitatásához is vezethet. Az AT programok korai szekvenciái gyakran használják a nevetést a csoportkohézió erősítésére.


3.3.14., Csúcsélmény

A csúcsélmény szintén az AT jellegzetes ismérve. Herbert (1996) szerint „a csúcsélmény szerepe az, hogy lehetőséget kínáljon a megtanultak használatára egy intenzív kihívással való megküzdésben”[6][6]. Ennek során a kliensek egy sokkal intenzívebb és összetettebb, mint korábbi aktivitásaik és gyakran azt a célt szolgálják, hogy összefoglalják a csoporttapasztalásokat. Ez a csúcsélmény az alkalmazott programtípustól függően változhat. Bár a csúcsélmény megteremtésének körülményei igen jellemzőek az AT közegre, mégis maga a csúcsélmény nem az AT sajátja, sok más terápiás megközelítésben megjelenik. A csúcsélmény hangsúlyozása a önmegvalósításban a humanisztikus pszichológia egyik alapvetése(Csíkszentmihályi, 1990. ,Maslow 1971.).

3.3.15., Terápiás kapcsolat

A kiterjesztett és intenzív terápiás kapcsolat az AT sajátsága. Adott, hogy a terápiás folyamat során az eredémény legerősebb prediktora a terápiás kapcsolat maga (Orlinsky, Grawe & Parks, 1994). Érdekes ennek fényében, hogy egyes programok egy hétig vagy tovább dolgoznak az expedíciós módszerrel, terapeuta kíséretével. Érdekes meggondolni az ennyi ideig tartó, huszonnégyórás terápiás közeg előnyeit a kliens számára. Csak összehasonlításképpen, egy három hetes program, az alvásidőket kivéve 330 óra kapcsolatot kínál. Ez körülbelül 6-10 év heti gyakoriságú pszichoterápiát jelent. Ez az összehasonlítás természetesen csupán a módszerben rejlő potenciál szemléltetését célozza. Érdemes megemlíteni, hogy a terápiás közeg ilyen módon történő kiterjesztése azt eredményezi, hogy egy idő után ez a közeg lesz a kliens hétköznapi realitása és az itt született tapasztalások is „valós tapasztalások”. Továbbá felmerül a model alapján való tanulás (Bandura, 1986) lehetősége is a terapeuta személyében, aki ugyanazokkal a kihívásokkal szembesül a terepen, mint a kliens. Természetesen felmerül a terápiás team emberi erőforrásának kérdése. Valójában inkább az a jellemző, hogy az expedíciós technikával dolgozó programoknál gyakoribb a terápiás szupervízió, azaz amikor a terapeuta csak alkalmanként látogat el a csoporthoz a terepre. Ezekben a programokban a segítők is képzettek a terápiás célcsoport kezelésére.

 

3.4. Keith Russel Kalandterápia definíciója

Kiegészítéssel szolgál a fenti kimerítő definícióhoz, hogy Russel (2001) szerint a Vadonterápia (Wilderness Therapy) integrált definíciója magában foglalja,hogy a program dizájn és az elméleti háttér terápiásan megalapozott, a résztvevők kiválasztása klinikailag megalapozott és egyéni kezelési terv is rendelkezésre áll. A program outdoor – „szabadég” kaland aktivitásokkal, ősi, alapvető készségek felhasználásával és reflekcióval segíti a személyes és interperszonális fejlődést. Képzett vezetők irányításával célirányos viselkedés és készségfejlesztés zajlik és a csoportterápiás foglalkozást abban jártas szakemberek vezetik az individuális fókuszt nem szem elől tévesztve. Gyakran a kliensek családjai is bevonódnak a folyamatba, hogy megértsék a kezelés alatti és utáni szerepük fontosságát. A kezelés befejezése után a kalandterapeuták együttműködnek az utókezelést végző szakemberekkel, hogy segítsenek fenntartani az elért változást.

 

3.5. James Neil Kalandterápia rendszerezése

Az AEE (Association of Experiential Education) eves konferenciáin már rendszeresen van Terápiás Kaland (Terapeutical Adventure) szekció. Az ott zajló fogalomtisztázó vitákok kívűl van egy virtuális fórum, a Kalandterápiás Vita Lista (Adventure Therapy Discussion List), amely évek óta terepet kínál minden tapasztalati oktatással a természetben foglalkozó szakembernek, hogy bármely témában segítséget kérjen, informálódjon vagy akár vitát indítson. (Megjegyzem, érdekes, hogy a kaland alapú programozással foglalkozó szociális munkásoknak külön listájuk van.) A listát 2004 tavasza óta látogatom és egy ott “the Name” témában indított vitában  James Neill  publikált egy fogalmi rendszerezést ebben a témában a 2004 telén “inkább linguisztikai, mint lényegi kérdés…” című hozzászólásában, melyet most idézek:

 

A leggyakrabban említett kifejezések eddig[7][7]:

“terápia” & “terápiás”, “kaland” & “kaland alapú”

Akármit is válasszunk, le lesz egyszerűsítve a nagy-nagy világban, pl.: Kaland alapú terápia (Adventure Based Therapy) tendál a Kalandterápia (Adventure Therapy) felé, az pedig tendál az KT (AT) rövidítés felé.

A címke más nyelvi felhasználásokhoz is alkalmazkodik: pl. “kalandterapeuta (adventure therapist)” kevésbbé ül nyelvileg és kognitívan, mint a “Terápiás kaland szakember (therapeutic adventure practioner)" vagy a “kaland alapú terapeuta (adventure-based  therapist)"[8][8].

Más szavakkal: használhatjuk a "Kaland alapú terápia (Adventure Based Therapy)" vagy a "Terápiás kaland (Therapeutic Adventure)" vagy a " Terápiás szabadég vadon kihívás (Therapeutic Outdoor Wilderness Challenge)”, stb. Kifejezéseket, mivel azok sokkal alaposabb kifejezéseknek tünnek, mégis a "Kalandterápia (Adventure Therapy)" sokkal népszerűbb és elterjedtebb lett, főleg a nyelvi egyszerűsége és használhatósága miatt.

A sokkal komplexebb kifejezések használata ugyan az sokkal egzaktabb szemantika ígéretével kecsegtet, de vajon a megcélzott szemantikai precízió álltal remélt haszon ellensúlyozza-e az egyszerű kifejezések nyelvi használhatóságából és a széles elterjedtségéből fakadó előnyöket?

A “kalandterápia - AT” kifejezés még nem állapodott meg és rendszeres viták tárgya. Az alábbi kifejezések mindegyike egy sajátos szempontját ragadja meg a kaland-, outdoor és vadonbeli tevékenységek felhasználásának, és a terápiás siker keresése illetve elérése felé haladásnak. Bizonyos meghatározások szándékosan viszonylag tágak (pl. Terápiás kaland – TA), mások pedig szándékosan viszonylag szűkek (pl. Kaland alapú tanácsadás – ABC). Bizonyos meghatározások szinonímaszerűek.

 

1. Terápia + Aktivitás / Rekreáció (Therapy + Activity/Recreation)

a. Aktivitás alapú pszichoterápia (Activity Based Psychotherapy)

b. Szabadidő terápia (Diversional Therapy)

c. Terápiás rekreáció (Therapeutic Recreation)

 

2. Terápia + Kaland (Therapy + Adventure)

a.Kalandterápia (Adventure Therapy)

b. Kaland alapú terápia (Adventure Based Therapy)

c. Terápiás kaland (Therapeutic Adventure)

 

3. Terápia + Szabadég / Vadon (Therapy + Outdoor/Wilderness)

a..Szabadég viselkedéses egészséggondozás (Outdoor Behavioral Healthcare)

b. Terápiás szabadég programok (Therapeutic Outdoor Programs)

c.Vadon terápia (Wilderness Therapy.)

 

4. Specifikus gyakorlati alapelvek és modellek (Specific Principles and Models of Practice)

 a. pl. , Kaland alapú tanácsadás (Adventure Based Counseling)

 

tartalmi leírások:

3.5.1. Terápia + Aktivitás / Rekreáció (Therapy + Activity/Recreation)

3.5. 1/a. Aktivitás alapú pszichoterápia - Activity Based Psychotherapy (ABP)

Ez a generikus kifejezés a cselekvés alapú pszichoterápia gyakorlatát fejezi ki. ABP magában foglalja a kaland és vadon alkalmazát, mint a pszichoterápia alkalmazásának terét, a rekreációs vagy szabadidős tevékenységek pszichoterápiás célú alkalmazását, csakúgy, mint más tevékenységek tucatjait, például a szerepjáték, szociometria, naplózás, biblioterápia és így tovább. Az ABP a pszichoterápiás folyamat tapasztalati úton történő facilitálásra fektetett hangsúlyában különbözik a hagyományos pszichoterápiától.

3.5. 1/b. Szabadidő terápia - Diversional Therapy (DT)

Az szabadidő terápia kliensközpontú gyakorlat amelyben megtervezett és facilitált szabadidős és rekreációs programokkal támogatják, kihívásokkal szembesítik és fokozzák a spirituális, szociális, érzelmi és fizikai közérzetét a folyamtban résztvevő egyéneknek. DT a TR szinonímája lehet. Megjegyzem, hogy mindkettő hangsúlyt fektet a fizikai és a pszichológiai terápiára.

3.5. 1/c. Terápiás Rekreáció - Therapeutic Recreation (TR)[9][9]

A terápiás rekreáció fizikai vagy pszichológiai problémával küzdő embereknek kínál kezelést rekreációs tevékenységeken keresztül. A TR hangsúlyt a személyes működés, a függetlenség és a szociális közegbe való beilleszkedés fejesztésére helyezi, csakúgy mint sajátos egészégügyi állapotban lévő emberek állapotának javítására. A TR akár szinonímája is lehet a DT-nek.

3.5.2. Terápia + Kaland (Therapy + Adventure)

3.5. 2/a. Kalandterápia - Adventure Therapy (AT)

Átfogó kifejezés a kalandaktivitások (pl.: expedíciók, magas kötélpályák és problémamegoldó feladatok) és a pszichoterápiás célú facilitálás szándékos kombinálására. Gyakorta csoportalapú. Primér és kiegészítő terápiás módszerként is használható pszichológiai és viselkedéses problémák esetén. 

3.5. 2/b. Kaland alapú terápia - Adventure Based Therapy (ABT)

Hasonló, akár az AT szinonímája. A "kaland alapúság" vonatkoztatható folyamatok és aktivitások szélesebb spektrumára, mint csupán a “kalandra” (gyakran outdoor kalandként interpretálva). Ez a megkülönböztetés önkényesnek tűnik. A kulcs karakterisztika mindkettőnél, az AT-nál és az ABT-nál is az, hogy kaland-szerű folyamatokat és aktivitásokat használnak az érzékelt kockázat kiváltására, amit aztán az egyéni és a csoportos tanácsadás különböző formáján keresztül a kliensek a terápiás előnyök elérésének érdekében feldolgoznak.

3.5. 2/c. Terápiás kaland - Therapeutic Adventure (TA)

Kalandos tapasztalások, melyeknek van terápiás hatásuk hívhatóak “terápiás kalandnak”. A TA-ban[10][10] a terápiás hatás nem feltétlenül szándékos, történhet csupán véletlenül,  ugyanakkor olyan kifejezések, mint az AT utalnak a szándékosságra, a terápiás hatások célirányos követésére. TA benne foglaltatik mindkét szándékos AT típusban is, csakúgy, mint más típusú kalandprogramokban, melyek terápiás hatás céljával történnek, így a TA fogalma, elvileg meglehetősen széles körben alkalmazható lenne. Például egy hátrányos helyzetű gyerekeknek rendezett tábor, aminek célja a önbizalom és a szociális készségek fejlesztése, más, tudatosan nem megcélzott terápiás hatásokat is kicsalhat.

3.5.3..Terápia + Szabadég / Vadon (Therapy + Outdoor/Wilderness)

3.5. 3/a. Szabadég viselkedéses egészséggondozás - Outdoor Behavioral Healthcare (OBH)

Ez a kifejezés az Outdoor Viselkedéses Egészséggonozás Iparági Tanács fejlődésével bukkant fel, melyet az Egyesült Államokban 12 olyan program támogat, amelyek klinikailag engedélyezett kaland alapú programokat csinálnak elitélteknek és diagnosztizált klienseknek. A megközelítést erősen jellemzik az “outdoors”, a “viselkedéses” és az “egészséggondozás” szavak. Még speciálisabban az OBH olyan programokat jelent, amelyek a természetben, részben vadon ülések keretében, a problémás viselkedés módosításának céljával, részben veszélyeztett fiatalokkal vagy fiatalkorú bűnelkövetőkkel dolgozik az egészséggondozás tágan érelmezett keretein belül.

3.5. 3/b. Terápiás szabadég programok - Therapeutic Outdoor Programs (TOP)

A terápiás szabadég programok a hangsúlyt a természetes környezet szerepére helyezik, amely önmagában megteremti a teret azon aktivitásoknak és tapasztalásoknak, melyeknek lehet terápiás hatása.  Mint a TA-t, ezt a fogalmat is minden olyan outdoor program esetében alkalmazhatjuk, amelynek van terápiás haszna, szándékosan vagy sem. Amíg az outdoor programok gyakran a kaland tapasztalásokra fókuszálnak, az outdoor programok magukba foglalhatnak olyan tevékenységeket is, amelyek tipikus outdoor tevékenységek, mégsem kalandosak, mint például kertészkedés, faültetés, környezeti neveléls, outdoor készségek, stb. Tehát a TOP nem cask a WT típusú programokhoz kapcsolódik, de olyan outdoor programokhoz is, amelyek városi vagy vidéki környezetben zajlanak, de van terápiás hatásuk.

3.5. 3/c. Vadon terápia - Wilderness Therapy (WT)

A Vadon terápia hasonló a TOP-hoz az természetre helyezett hangsúlyával, de a “vadon” azt az erőfeszítést jelőli, hogy a tapasztalásokat a viszonylag érintetlen természetes környezetbe helyezzék. A WT nagyobb hangsúlyt fektet a természet közvetlen terápiás szerepére, csakúgy, mint a előre nem látható szituációkra, melyek a vadonba helyezett terápiás setting következményei.

 

3.5.4. Specifikus gyakorlati alapelvek és modellek (Specific Principles and Models of Practice)

3.5. 4/a. Kaland alapú tanácsadás - Adventure Based Counseling (ABC)

Az eredetileg a Project Adventure[11][11] által kifejlesztett ABC modell különleges megközelítés és olyan fogalmakkal dolgozik, mint a “tapasztalati tanulás (Experiential  Learning)", "teljes értékű szerződés (Full Value Contracts)", és a "választható kihívás (Challenge by Choice)" és ezeket kaland-alapú aktivitásokkal, magas kötélpályákkal és problémamegoldó feladatokkal kombinálva használja programjaiban.


[1][1] Newes&Bandoroff, 2004

[2][2] Képzeljük csak el, hogy csupán egy pár napig tartó expedíció magában milyen erőfeszítést igényel minden egyes csapattagtól.

[3][3] Seligman, 1975

[4][4] Helyesen alkalmazott kockázatmenedzsment mellett, melynek része az outdoor biztonságtechnika, az elsősegély vagy a mentési terv.

[5][5] Festinger, 1957

[6][6] Megjegyzem, hogy az OB Iskola programjában a záró expedíció ezt a szerepet tölti be.

[7][7] A vita eddigi lefolyásában.

[8][8] Megjegyzem, ezek az angolból nyersfordított kifejezések szerintem nem életképesebbek a magyar szakszóhasználatban, mint a kalandterapeuta.

[9][9] Kiváló hazai példa erre a formára a Bátortábor Alapítvány (www.batortabor.hu) , amely krónikus és daganatos beteg gyerekeknek szervez táborokat.

[10][10] Terapeutical Adventure és nem Transactional Analysis

[11][11] Nemzetközi non-profit tapasztalati oktatás módszertanú szervezet.  www.projectadventure.org 

[12][12] Szabó, 2005