"Man cannot discover new oceans unless he has the courage to lose sights on the shore"

"Az ember nem tud új óceánokat felfedezni, míg nem elég bátor elveszteni a part látványát" - André Gide

tapasztalati tanulás

hegy_fenyo_szarvas.jpg

„Amit hallok, azt elfelejtem, Amit látok, arra emlékszem, Amit teszek, azt megértem.”

(Konfuciusz, i.e. 500)

A tapasztalati tanulás olyan irányzatok közös módszertani alapja, mint az

  • élménypedagógia vagy tapasztalati oktatás (Experiential Education, Erlebnispädagogik),
  • a vadon- és kalandterápia (Wilderness-, Adventure Therapy, Erlebnistherapie)
  • illetve a szervezetfejlesztésben, vezetőképzésben, készségfejlesztésben is használt tapasztalati tanulás alapú tréningek.

 A tapasztalati tanulás modelljét David Kolb alkotta meg az 1970-es évek elején, gyakorlati alapjait pedig a hazánkban kevésbé, ám Nyugat-Európában és a tengerentúlon  jól ismert és nagyrabecsült Kurt Hahn dolgozta ki, jóval korábban, még az 1920-as években. Az akkori társadalom és oktatás kritikájára adott válaszként fogalmazta meg „támogató terápiáját”, mely eredetileg pedagógiai módszertanként, „iskolaként” valósult meg, majd később hódított teret és adaptálódott a felnőttképzés, illetve a szocio- és pszichoterápia területeire is.

David Kolb megfogalmazása szerint: „a tapasztalati tanulás egy olyan folyamat, mely során a tudás a tapasztalat átalakulása által jön létre Tapasztalati Tanulás Modelljében négy lépést határozott meg:

  • Az első a konkrét tapasztalás,
  • a második a tapasztalás megfigyelése és ezen megfigyelések visszajelzése,
  • a harmadik a visszajelzéseken alapuló absztrakt koncepciók kialakítása (azaz a tanuló témájával, működésével strukturális hasonlóságot mutató elemek és minták kiemelése és a kívánt változás eléréséhez szükséges módosítások meghatározása),
  • a negyedik pedig ezeknek a koncepcióknak a próbája és alkalmazása.  

Ezen lépések  körkörös ismétlése által egy spirálszerű fejlődés megteremtésére nyílik lehetőség.

Az élménypedagógiát (Erlebnispädagogik, experiential education) az emberek fejlesztésének, támogatásának humanisztikus megközelítéseként értelmezzük, mely döntően a készségek, képességek fejlesztésére helyezi a hangsúlyt és célja nem az akadémiai tudásgyarapítás. Hahn, aki a görög klasszikus és a modern humanista filozófusok hatásai által formálta szemléletét, a korai XX. század társadalmának „romlását” párhuzamba állította a kor ifjúságának jellemzőivel:

  • az erőnlét romlása
  • a kezdeményezés és a vállalkozó szellem romlása
  • az emlékezet és a képzelőerő romlása
  • a társas készségek és a gondoskodás romlása
  • az önfegyelem romlása
  • a könyörületesség eltűnése.

 Véleménye szerint a „társadalom terápiája” a fiatalok számára követendő tevékenységek alapján állítható össze, melyek  legfontosabb elemei a következők:

  • az erőnléti tréning: a saját magunkkal való megküzdés, a szellem fegyelmének és elszántságának edzése a testen keresztül
  • a művészeti/alkotó projektekben való részvétel: kézművesség, kézügyesség, készségek fejlesztése
  • az expedíciók: tengeren vagy szárazföldön, hosszan tartó fizikailag és szellemileg is megterhelő, kalandos kihívásokba bocsátkozás
  • a szociális szolgálat: mások segítése, önkéntesség, elsősegély nyújtása.

Az amerikai székhelyű Association for Experiential Education (AEE), mint a módszertan egyik világ-vezető szervezete, a következő definiciót alkalmazza a tapasztalati tanulás alapú folyamatokra (Experiential Education) :

"egy filozófia, mely számos módszertant foglal magába, melyekben a képzők a tanulókkal a tudás növelése, a készségek fejlesztése, az értékek tisztázása és a saját közösség számára fontos hozzájárulás képességének fejlesztése céljával tudatosan dolgoznak direkt tapasztalással és fókuszált visszajelzéssel."

A tanulsolo.naplo.jpgás mindannyiunk számára egyéni folyamat. Mindenki sajátos, egyéni módon és helyzetekben tanul. Emellett a tanulási folyamat általánosan leírható, a különbözőségek leginkább a hangsúlyokban és a stílusokban ragadhatóak meg. A folyamat és a stílusok megismerése lehetőséget biztosít arra, hogy a különböző tanulási stílusok előnyeit felismerjük és alkalmazni tudjuk. Ez egyfajta képességgé fejlődhet, mely révén a legkülönbözőbb helyzetekből és tapasztalatokból képesek leszünk tanulni, így maximalizálva a tanulási lehetőségeinket. Ennek a fajta tanulásnak nemcsak az elmélete/szemlélete fontos, de szükséges hozzá egy környezet, mely keretet biztosít ezen megközelítés megtapasztalására. A keret megteremtése pedig az adott tartalmi elemhez igazodik. Például az iskolában érdemes kimozdulni a tanterem merev falai és padjai közül, a felnőttképzésben pedig a tréning jellegű képzési forma a hatékony keret, mely lehetőséget nyújt arra, hogy elgondolkodjunk saját tapasztalatainkon, megéléseinken és tanulni tudjunk belőlük a változás érdekében. Terápiás folyamatokat pedig nagyon hatékonyan lehet előmozdítani a komfortzónából való kiléptetéssel, illetve a gyógyító/megnyugtató/inspiráló természeti közegbe való visszatéréssel.  A saját változásunk tud igazán megértővé és nyitottá tenni mások változásával, vagy az abban való elakadásaikkal kapcsolatban.

kolb_modell.jpgA tanulás eredményességét Weiss (Weiss, 1995) az emlékezet terjedelmét vizsgálva arra az eredményre jutott, hogy a felnőttek három nap után

  • az olvasott anyag 10%-ára,
  • a hallott anyag 20%-ára,
  • a látott anyag 30%-ára,
  • a hallott és látott anyag 50%-ára,
  • a kimondott anyag 70%-ára
  • a megtapasztalt, cselekvéshez kötődő anyag 90%-ra emlékeznek.

A tapasztalati tanulás folyamatmodelljében David A. Kolb a saját tapasztalatra, mint a viselkedésváltozás kulcselemére tekint. Négyszakaszos modelljének alkalmazása azonban nem csak készségek fejlesztésére nyújt lehetőséget, hanem az egyes viselkedések, szokások megváltoztatásához is hozzásegíthet (mind önmagunk, mind mások tekintetében).

Fontos tehát, hogy mi történik velünk, de még fontosabb, hogy mit kezdünk a történésekkel. A tapasztalaton alapuló tanulás során nem az számít, hogy a tanulás mennyi időt vesz igénybe, sokkal inkább az, hogy a tapasztalati fázisból átlépjünk a tapasztalat átgondolásának fázisába, onnan a kritikus elemzésbe és az általánosításba, majd onnan az újonnan megszerzett képesség használatának megtervezéséhez érkezzünk.